Mondhatnánk a népi bölcsességet egyre sűrűbben, mikor egy-egy játékosunk gólt szerez az európai topligákban. Kivételesen most nem a saját nemzetünk fiaira gondolok, az évtized edzőjeként aposztrofált Arsene Wenger tevékenységére vonatkoztatom eme nagy igazságtartalommal bíró szólást.
A Labdarúgás Történetével és Statisztikáival Foglalkozó Szervezet avagy az IFFHS választotta meg Arsene Wengert az évtized edzőjének…ez a szervezetet minősíti. Biztos vagyok benne, hogy ez a szellemi fogyatékosokból álló, anonym alkoholisták újságírók és „szakemberek?” gyülekezete nem objektív a megítélésben, mindegy, nem az én saram minősíteni őket, legalábbis nem most.
Visszatéve az ágyúsok menedzserére, nem sok jövőt jósolok neki, ha így folytatódik a csapat szereplése, más kérdés, hogy szarból nem lehet várat építeni. Na ez rá pont nem igaz! Mindig megvolt a csapat a keze alatt, de az a kis plusz, amit anno Thierry Henry adott fénykorában azóta sem sikerült megtalálnia, legalábbis az eredmények nem ezt igazolják. Az angol Újpest, az örök ígéretek csapata az Arsenal, azonban azt a tényt mindenki leszögezheti, hogy annyi fiatal tehetséget senki sem rabolt el és nevelt ki, mint a gúnárok(és ezzel együtt A. Wenger). A szigetország első számú pedofilja pelenkába nyúlt és megtalálta a „szemet” jó baromfiként: Alex Oxlade-Chamberlaint. Jó lesz megjegyezni a nevét! A 18 éves srác a Southampton neveltje, hat éves kora óta. 2011-ben került az Arsenalhoz, előtte jelenlegi csapattársa, Theo Walcott után lett a S’ton második legfiatalabb debütálója, majd meglőtte első gólját és egészen tízig meg sem állt. El is nyerte a harmadosztály álomcsapatában a helyét.
Bemutatkozása kellemes emléket idéz fel bennem, az ominózus 8-2 MU-Arsenal meccsen állt be először. Ehhez képest a múlthéten lejátszott Arsenal – MU találkozón már kezdőként kapott helyet, és állítom, ha az évtized edzője nem cseréli le, győznek ágyúsék. Végigjárta az összes korosztályos angol válogatottat, és hiszem, hogy Fabio Capello idén az EB-n már számít erre a Rooneyra emlékeztető srácra.
2004 óta(sőt 1994óta…) az általam a legszimpatikusabb válogatottból nincs lószar sem, kapusgondok mellett csapaton belüli ellentétek, sőt edzőproblémák is sújtják a futball hivatalos feltalálóit.
Az én szememben Chamberlain lehet a megoldás a Gerrard-Lampard középpályás sorra, nem kell flegmázni a két nagy öregnek egymás mellett a pályán, majd a padon megbeszélik a részleteket egy tejestea mellett, míg Chamberlain traktor módjára felszántja a Wembley istenített gyepét. Erre van szükség egy ilyen nívós csapatnak, amellett, hogy kétség kívül 11 ilyen barom egyszerre a pályán valami hasonlót eredmén
yezne:
Jóból is megárt a sok, ahogy mamám mondja, ha sok káposztát vagy csokit eszek (esetleg sok sört iszok), de végre valami kialakulóban van Angliában megint, és futószalagon jönnek a jobbnál jobb játékosok az agyatlan néger,francia és minden más nemzet focistái helyett. Talán az idei EB-n olyan teljesítményt látunk tőlük, hogy nem esnek ki, mint legutóbb, és talán nem keverik majd össze a focilabdát a rögbivel.
ITT a szokásos link az Arsenalnak, hogy emlékezzenek, mi is a helyzet, de azért köszönet Wengernek, hogy felfedezte ezt a srácot és ezzel reményt adva nekünk, hogy végre ne lássuk Joe Colet, Wright-Phillipset és az örökifjú(lol) Emilie Heskeyt az egycsillagos mezben.
